Az óvoda épületében általános iskolai oktatást folyt hosszú éveken keresztül. 1903-ban indult el az oktatás az épületben. Az iskola 1901-1903 között épült meg. A II. világháború előtt Alsódabasi Református Iskolaként működött. A második világháború után 1948-ban államosították az intézményt. Kezdetben az alsó évfolyamok tanultak itt az 1950-es években délelőtt és délutáni váltásban, majd az 1960-as évektől, ahogyan egyre több tanterem és iskolai telephely létesült a településen, már csak az 1. és 2. évfolyamok tanultak itt. Több jelenlegi gyülekezeti tagunk is odajárt kisiskolásként, és őriz szép nosztalgikus élményeket ezen időkről. A rendszerváltás után 1993. március 25-én kapta vissza a dabasi gyülekezet az ingatlant a magyar államtól, használatra alkalmatlan állapotban. 2013-ban egy Európai Uniós pályázat keretében sikerült felújítani az épületet. 2014-2019-ig részben adománygyűjtő központként funkcionált, valamint itt tartottuk a téli istentiszteleteket, bibliaórákat és egyéb gyülekezeti alkalmakat. Az épületben 2022. óta működik az Apró Tanítványok Református Óvoda. Intézményünkben a kiszolgálóhelységek mellett 2 csoportszoba található, mely 50 gyermek ellátását teszi lehetővé. Az óvoda fenntartását először a Dabas-Inárcs Református Társegyházközség, majd 2023. szeptemberétől a Bocskai István Református Oktatási Központ látja el.

Óvodánk pedagógiai programjának vezérfonala a református keresztyén szellemiségű hitéleti nevelés. Ez azt jelenti, hogy a Bibliában bemutatkozó Isten áll a középpontban.
A gyermekeket (minden egyes gyermeket) Isten ajándékának tekintjük, akiket elsősorban a családjuk kapott az Úrtól. Tehát a családdal való együttműködés, a bizalom légköre a célunk.
Az óvodáskorú gyermek nevelésének legfontosabb bázisa, kiindulópontja a biztonság. A biztonságot pedig Isten oltalmában találjuk meg. Ez azt jelenti, hogy Isten kegyelmében biztonságukat meglelt, stabil felnőttek veszik körül a gyermekeket, akiknek el is mondjuk, hogy „Isten a mi oltalmunk és erősségünk”.

Első, és legfontosabb kritérium az Isten előtti felelősség fölvállalása minden tettünkért, szavunkért. (Ez nem azt jelenti, hogy sosem hibázunk, hanem azt, hogy vállaljuk a felelősséget, s mindenben Isten kegyelmére szorulunk.)