De menjünk tovább a lehetséges ideális úton, a számtalan lehetséges elemből szemezgetve, elsősorban azokat, melyek az egyszerű embert foglalkoztatják, melyeket megoldani oly nagyon szeretnénk.

A lét, a létezés előfeltétele a munkával szerzett jövedelem. Akinek ez a lehetőség nem adott, az a személy a környezetére szorul, jó esetben segélyből tengődik. Bizonytalan a napja, a holnapja. Netán hajléka sincs, úgy kitaszítva érezheti magát a társadalomból. Az ilyenné vált helyzet nem méltó az emberhez, az emberi világhoz. Az ilyenféle állapotok megszüntetése mindannyiunk feladata, kötelessége volna. Mindennél előbbre való lenne e szociális kérdés megoldását elősegíteni.

A tőke, a javak korlátlan mértékű felhalmozása abnormálisnak tekinthető. Holt anyag, élővé akkor válik, amikor az ember, a társadalom egésze javát szolgálja, közvetlen vagy közvetett módon. Aki nem osztja ezen elvek és jog szükségszerűségét, híjával van a szolidaritás, az emberbarátság becsülendően fontos jellemzőinek.

Halottak napja kapcsán, jut szembe a 12-ik századból származó becses nyelvemlékünk, a „Halotti beszéd”.  Kezdő sorának vége mai helyesírás szerint, „por és hamu vagyunk”. Becsüljük a létet, a létezést, amíg vagyunk. Jó munkával, becsülettel, őszinte szívvel, jóakarattal. Miért is? Hogy egészségesen éljünk, hogy a „vagyok” minél hosszabban és tartalmasabb legyen, családjaink és nemzetünk boldogulásáért.

B.F.