Ezáltal nemcsak magát teszi földönfutó hontalanná, hanem a szüleitől kapott és a gyermekeinek továbbadandó kincsek eltékozlója is. Létével szétszakítja az élet generációkon keresztül ívelő fonalát.

Mennyire ismerem, tisztelem fizikai szüleimet? Elfogadom-e azt a szellemi, lelki apaságot, mely népem, egyházam, és mely hordoz engem? Szülőföldem ismerője, tisztelője vagyok-e? Hogy szoktam beszélni, vélekedni mindazokról, kiktől fizikai, lelki, szellemi létemet, identitásomat kaptam? Mindaz, mi meghatároz, azt gyermeki örömmel el tudom fogadni?

Könyörögjünk: Urunk, Istenünk, segíts megismerni, megszeretni szüleimet és mindazokat, kiknek fizikai, lelki, szellemi létemet köszönhetem. Vezess, hogy szerető gyermekként ajándékba kapott létemet megköszönjem, jóságos, figyelmes munkával megháláljam, és maradéktalanul gyermekeimnek, szellemi, lelki utódaimnak továbbadjam mindazt, mit jósággal nekem adtak.

Ezért Jézus Krisztus szavaival így imádkozunk: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké, ámen.

A boldogságra vezető parancsolatok útján tisztítsd meg jósággal szívünket, Istenünk.