Ezért is Istennek erre a drága ajándékára, erre a semmihez nem fogható készségünkre, hogy egymásnak szeretettel csodálatos szép testi örömöket, gyönyöröket adományozhatunk, nagyon kell vigyázzunk, és már az első pillantásunknak, szavainknak, gesztusainknak urai kell, hogy legyünk. Nem szabad felületes, át nem gondolt, elhamarkodott kapcsolatokba keverednünk, ezáltal sebet, fájdalmat okozva másoknak, szeretteinknek, magunknak.

Mennyire vagyok ura vágyaimnak? Ki parancsol az én testemben, az őszinte szeretet s jóság, vagy az állati gerjedelmek, zabolátlan nemi ösztöneim, fellángoló testi vágyaim? Viselkedésemmel, szavaimmal, öltözködésemmel milyen üzenetet küldök a környezetemben élőknek?

Könyörögjünk: Urunk, Istenünk, csodás táltos paripákat adtál. A vágyaimban a Te drága ajándékaidat fedezem fel. De nélküled lovaim széttörik világomat, megsebzik mindazokat, kiket szeretek. Kiölni őket nem szabad, hisz nélkülük a semmittevés rozsdája kimarja létemet. Segíts megzabolázni vágyaimat. Akaratomból hámot fonni és jó mélyre ereszteni a földbe az ekevasat, hogy bő termés fakadjon lábam nyomán.

Ezért Jézus Krisztus szavaival így imádkozunk: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké, ámen.

A boldogságra vezető parancsolatok útján tisztítsd meg jósággal szívünket, Istenünk.